Feldolgozás | Adaptation

Becses Olvasó! Mint azt bizonyára észrevetted, nem rajongok a modern elektronikus tánczenéért, legyen az house, trance, vagy bármilyen egyéb névvel illethető. Nyilván elgondolkodtál tehát azon, hogy mi a fenét keres itt ez a klip az előző posztban. Hadd osszam meg hát veled a véres igazságot. Van egy zeneakr, amit én nagyon nem szeretek. Úgy hívják, hogy Daft Punk. Először is semmi közük nincsen a punkhoz. House zenét játszanak. Másodszor viszont valamiért az ő zenéjüket dolgozzák fel a legtöbben, még a klasszikusokhoz képest is. És ezek között a feldolgozások között bizony vannak olyanok, amik valamiért igen jóra sikerednek. Azt mondják róluk, hogy a modern elektronikus zene új korszakát teremtették meg. És hát lehet ebben valami. Különben miért lennének néha olyan fenemód jók azok a feldolgozások, hogy még nekem is tessenek. Szóval van ebben a Daft Punkban valami. Nem szeretem, de van. Jut eszembe, ugorjunk csak vissza a matrónához. Az a klip egy találd ki, hogy micsoda, igen, egy feldolgozás. Az eredetije alant. A propellerheads írta ezt a számot Shirley Basseynek, és ő dolgozta aztán fel, visszaalakítva klasszikus jazzé. És ez elképesztően jól sikerült. (Remélem, hogy ha Shirley Bassey valami különös véletlen folytán olvassa szerény írásművemet, nem fog megsértődni azon, hogy matrónának hívom. (Nem, ő biztosan nem fog.))

Honorable Reader! As you probably noticed, I do not like modern electronic dance music called house, trance, or anything. So you have probably been thinking on what the hell this vodeoclip is doing in my previous post. Please let me tell you the bloody truth. There is a band I do not like at all. It's called Daft Punk. First of all, they have nothing to do with punk. They play house music. But for some misterious reasons their music is the utmostly adapted or remixed even comparing to the classics. And there are unexplainably good remixes among these sometimes. It is said that they formed a new age of the modern electronic music. And there can be something in it. Otherwise why were these remixes so damn good sometimes that even I could like them. So there must be something in this Daft Punk. I don't like it but there must be something. By the way, let's go back to the matron. That videoclip is, guess what, yes, an adaptation. The original one is below. This was the Propellerheads who composed this song for Shirley Bassey and she adapted it back to be more classical. And this adaptation is frenetic. (I hope Shirley Bassey, if she reads my humble writing by any chance, will not be offended by the fact that I called her a matron. (No, she will definitely not.))