5 könyv tavalyról | Five books from the last year

Mivel szeretem az interaktivitásra buzdító bloggereket (meg a teljesen egyirányú bloggereket is, akik tojnak a ríderekre, csak őket máshogy) ((meg a teljesen idióta bloggereket is, de ennek semmi köze a témához)), és mivel fogalmam sincs, hogy e szintaktikai mondatképtelenséget hogy is kellene az értelmezhetőség irányába kanyarintani, elegánsan rakok ide egy pontot, ni. Szóval a feladvány ide Ivorytól jött. Nem tudom, hogy mi alapján kellene válogatnom a tavalyi olvasmányok közül, úgyhogy bízzuk az RND generátorra, azaz a könyvespolcnak használt ablakpárkányra. A legelső 5 találat a következő: Hugh Laurie: A balek Könnyed, szórakoztató olvasmány, már-már lányoknak valónak mondanám, de hát ez ciki lenne, mert akkor miért is olvastam volna el. Bár biztos vannak olyan lányok, akiknek ez való. Szóval könyv egy emberi kar eltörésének rövid filozófiai elemzésével indul, külön kitérve a fájdalom okozásának aspektusaira és hatásaira, majd egy váratlan fordulattal a véres valóságba csap át, és az említett kar valóban eltörik. Nem tudom, hogy ajánlanám-e másnak, persze nem a kartörést, hanem a könyvet. Ha jól meggondolom, nem bántam meg, hogy elolvastam, de nem maradt meg belőle szinte semmi. Mondjuk még mindig sokkal jobb, mint a tévé. Vagy a Digital Fortress (lásd az angol nyelvű posztot). G. István László: Homokfúga G. István Lászlónak nem volt jó éve, ez látszik is ezen a versesköteten. Az első kötete óta, ami lenyűgözött, egyre kevésbé tetszenek a versei, ez a könyv ebbe a sorba szépen beleillik. A Beavatás című verse ezalól üdítő kivétel. Merthogy kurvajó. Ha most azt hiszed, hogy ez egy rossz könyv, akkor nagyon tévedsz. Csak az van, hogy az első kötete annyira jó volt, hogy inkább arról írnék, de hát azt nem tavaly olvastam, hanem sok éve. Szóval jó könyv azért. Mondjuk kicsit nyomasztó. Tolvaly Ferenc: Tibetben a lélek Hát nem is tudom. Szeretem Tolvaly Ferenc úti regényeit, vagy hogy mondjam. Nem értem, hogy miért, de szeretem. A stílusa nem különösebben lenyűgöző, sőt, kicsit nehézkesnek mondanám, a története sem túl eredeti, és mégis, van benne valami, mintha ott járnál te is, nem értem, olvasod, és ott vagy, érzed a szagokat, meg minden. Ha megkérdeznéd, hogy jó könyv-e, azt mondanám, hogy nem tudom. Ha akkor kérdezted volna, amikor befejeztem, azt mondtam volna, hogy nagyon. Finnyás vagyok, tudom. Meg tétova is. Varró Dániel: Szívdesszert Ha nem ismered Varró Dánielt, akkor szólok: ne tévesszen meg a cím! Ez a fiú semmit nem vesz komolyan. Ha ismered, akkor ezt úgy is tudod, mész, ozt megveszed. Most mit lehet erről írni? Jó. Nem fantasztikus, nem lenyűgöző, nem földhöz vágó, hanem jó. Zseniális a nyelvhasználata, minden sorából árad a kreativitás. Nincs az a versforma, amiben ne tudna kellően vicces lenni ahhoz, hogy ne vinnyogva röhögj rajta. Egy másik könyvéből idézek, a Túl a Maszat-hegyenből, annak is a madárhatározójából, és nem biztos, hogy pontosan: szép madár a vörösvércse / rákapott a söröcskére / italozik röhögcsélve / szép madár a vörösvércse. Karafiáth Orsolya: A Maffia-Klub Karafiáth Orsit lehet nagyon szeretni, meg nagyon utálni, meg a kettőt egyszerre is, egyvalamit nem lehet, azt mondani, hogy nem tehetséges. Mert hát az. Sokat vártam ettől a könyvtől. Elkezdtem olvasni, és bizony nem kaptam meg azt a sokat. Le is akartam tenni, de valami piszkált, hogy olvassam tovább. És aztán már nem tudtam letenni. Könnyű, szórakoztató olvasmánynak mondanám, ha könnyű lenne olvasni, de a választott forma miatt nem az. Meg hát a szórakoztatást is alternatív módon kell érteni. Mit mondjak? Ha Karafiáth-rajongó vagy, akkor már úgyis megvetted. Ha utálod, akkor úgysem fogod megvenni. Ha nem ismered, akkor pedig javaslom, hogy ne ezzel a könyvével kezdd az ismerkedést, hanem a Café-X-szel. Ezt hagyd inkább másodiknak. Vagy tudod mit? Kezdd ezzel. Ebben a kérdésben ilyen határozott vagyok. Az idióta játék folytatására kijelölt önkéntesek pedig a következők: Sh, Balu bácsi, aBarbi, Never, La Siciliana Ráadásként pedig az Ismeretlen Norvég Ríder, aki ide kommentbe írhatja az ő 5 könyvét bele. Tessék komolyan venni, a játék nem játék!

I am the universal HungarianBlogspace-RestOfTheWorld gateway so hereby I let the spirit out of the bottle. Here is the task: write about 5 books you read in 2008. My solution is as follows. Kurt Vonnegut: A Man Without a Country Brilliant as usual. If you know the author, every word that I can say is unnecessary. If you don't then you go to the nearest bookstore immediately. Just one little quote: "Do you think Arabs are dumb? They gave us our numbers. Try doing long division with Roman numerals!" Haruki Murakami: After Dark A little disappointment but not as horrible as the next one will be. An easy reader. It has very positive recommendations - I can't understand why. I bought it on the ariport last summer. It was good for a flight but that's all. A really light book in all senses. Dan Brown: Digital Fortress My biggest mistake. I've seen the Da Vinci Code movie and I liked it. Okay, it wasn't an artisitic heaven but after all it was an enjoyable crime story with good logical twists. I thought the Digital Fortress will be something similar. Let me tell you that I'm seriously disappointed. It's a crmie story, it has lots of twists, but... Well, I'm an IT guy so maybe the theoretical nonsenses were too painful for me but I couldn't enjoy it at all. And I have to note that there are other illogical things in the book aside from the mathematical mistakes. (Again: mathematical mistakes in a book which is about cryptography.) Terry Pratchett: The Colour of Magic Would you like to laugh loudly like hell in public places? Want to be in inconvenient situations because you can't help giggling? Just take this book with you. What can I say? Terry Pratchett is the funniest writer I've ever had a chance to read. This book is the first part of the Discworld series so a very good starter. Go and buy one. That's an order. Marlo Morgan: Mutant Message Down Under I've already written a post about this one. A book full of surprises. An American woman goes to Australia to work on a national health-care project but she finds herself in the middle of nowhere between aboriginals. This book is about a 3 months walkabout in the desert without shoes, hamburgers, air-conditioning, cellphone and anything else from the western civilization. Sounds not too interesting? My fault. The book is great and again: full of surprises. Bloggers around the world: you can follow me if you feel like doing it. But the Unknown Norwegian Reader must do it, it's obligatory for him/her! Please feel free to use the comment box of this post.