Hommage


Ki szedi össze váltott lovait,
ha elhulltak, ki veszi a nyakába?
ki teszi meg mégegyszer az utat
értük, visszafelé, hiába?

Kardél-nyargalásod két oldalán
még kettészelve is ez állatok
hozzád lassult múlásukkal bevárják,
amig kidől utolsó hátasod:

most még, nem deszka-földes-álruhásan,
visszanézhetnél e hűlő vetésre –
hogy zokogás kockázzon koponyádban,
kopogjon tört szemük dióverése.


--
Most Tandorit olvastál.

Sorry, I culdn't find a translation of this one. Maybe I'll find something else to put here later.

2 comment(s):

Anonymous said...

1. Úúúú, ez az Elégia :(

2. Köszi, azt hiszem, most picit megtörted az ellenállásom T. iránt. Ezóval akkor a versei _esetleg_ :)

xor said...

1. Onnan jutott eszembe, igen.

2. Tudnék olyan prózát is berakni ide, amitő tovább törne az ellenállásod megfele. De hát én nem vagyok reklám médium. Különben pedig ne gondold, hogy a versei ilyenek. Sok meglepetést tartogatnak, mert nagyon sokfélék ám.